Sziasztok!
Na, meghoztam a kövit! Nem igen tudok hozzáfűzni bármit is így tehát csak ennyi előre: Jó olvasást!
- Ms. West! Köszönjük, hogy megtisztelt minket a jelenlétével. - lekicsinyítőn néztem erre a pöcsre, mert ezzel az egy mondattal fölhúzott. Az osztály tudta mi várható, persze kussba volt mindenki.
- Ó, szóra sem érdemes Mr. Louis! Tudom, hogy a napja fénypontja mikor engem megláthat. Ha már a felesége kirugdalta az ágyból. - mentem a helyemre miközben végig a tanár szemébe néztem.
- Ms. West, azonnal menjen az igazgatói irodába!
- Miért? A dirit is ott hagyta a felesége? Mennem kell őt is vigasztalni? - már simán leültem volna a helyemre mikor észre vettem a "Trón bitorlót." Szemei kissé frusztráltan néztek rám és némi elismerés is csillant bennük a kíváncsiságon kívül. Végig néztem rajta, de eléggé nyámnyilának tűnt annak ellenére, hogy valamiféle vonzerő áradt belőle.
- Hé, ez meg ki? - a tanár köhintett és újra megszólalt.
- Arra a személyre céloz aki a helyén ül Samantha?
- Nem, én Csőrikére meg Piroskára gondoltam. Naná, hogy erre a muksóra.
- A Muksó helyett örülnék, ha Douglasnek vagy Dougnak hívnál. - szemei most jegesen csillogtak és veszedelmet sugároztak.
- Jó Muksókám, majd ha eszembe jut. - próbáltam volna leülni, de egy mm-el se mozdult. Haragosan fújtam.
- Muksó! Nem ülnél át a másik székre legalább, ha már ide tetted a hátsód?
- Douglas! A nevem Douglas.
- Rendben! Douglas, átülnél a másik székre? - nem szólt semmit csak megtette amit kértem. Leültem majd még odasúgtam:
- Kössz, Muksó! - halkan szitkozódott.
- Na, most hogy Ms. West jól érzi magát végre, talán kezdhetnénk az órát.
Nem szóltam semmit, bedugtam a fülest és élveztem a rock lüktetését. Szemeim lehunytam és magam elé képzeltem a koncert őrült tombolását. Talán még az ütemet is vertem az ujjaimmal. De hirtelen olyan érzésem volt, hogy valaki figyel. Kinyitottam hát a szemem és oldalra pillantottam. Muksó nézett, mit nézett? Egyenesen bámult. Zord és komoly pillantása zavart, így jobb ötlet híján kinyújtottam rá a nyelvem. Döbbenete visszatükröződött egész arcán és már épp mondani akart valamit mikor csöngettek.
- Miért várjam meg mire kinyögsz egy épkézláb mondatot? - gondoltam magamban és a válltáskámat fölkapva elpucoltam az osztályból.
- Utálom a törit. - dühöngtem gondolatban. Megnéztem az időt.
- Hurrá, még öt órán keresztül itt rohadhatok. - ezt már hangosan mondtam.
Sietős léptekkel mentem spanyolra, a kedvenc órámra. Mint mindig, most is elsőként értem a terembe. A tanárnő mosolyogva fogadott. Mrs. Cortez mindig örült nekem, én voltam a kedvenc diákja. Csak ezért jártam be a suliba. Viszonoztam a gesztust majd leültem. Nem szólt egy szót sem, csak lapozta tovább a divatlapját. Mrs. Cortez az alig 30 évével simán kenterbe verte az épp 20 éves Ms. Morth-ot. Mert míg Mrs. Cortez gyönyörű volt enyhén hangsúlyos barnaságával és természetes fekete hajával, addig Ms. Morth fehér, szinte már albínó fakóságával és hidrogén szőkére festett hajával rémséges volt. Míg ezen merengtem megtelt a terem tanulókkal, a csöngetésig kb. még 3 perc volt mikor belépett Muksó. Fájdalmasan nyögtem egyet és lehajtottam a fejem a padra. Persze Mrs. Cortez félre értelmezte.
- Samantha, rosszul érzed magad? - hangjából féltés sugárzott. Természetesen Muksó azonnal kiszúrt. - Nem, Mrs. Cortez. Jól vagyok. - bólintott, de szeme sarkából engem fürkészett. Muksó kihasználta figyelmetlenségem és mellém huppant.
- Szia! Bocs, előbb nem volt alkalmam bemutatkozni. A nevem Douglas Dread. A csa... - türelmetlenségemben félbeszakítottam.
- Oké, Muksókám! Nem kell a rizsa. Tudd meg, hogy nem érdekel, főleg nem spanyol órán. Így kérlek, haggy békén, érthető volt? - néztem rá, egyenesen a szemébe.
Tudtam, hogy durva voltam, de mégis rossz volt felfedezni pillantásában a lassan kialakuló ellenségességet. Inkább elfordultam. Az óra az átlaggal szemben mocskosul csigán telt. Kínlódásom közepette az is föltűnt, hogy Muksó megfeszített tagokkal ült mellettem. Keze hófehér volt annak ellenére is, hogy ökölbe szorította és erei kiduzzadtak. Furcsán néztem rá, de fagyos tekintetével találkozván inkább az anyagra figyeltem. Lábammal doboltam türelmetlenségemben.
- Mikor csöngetnek már? - mormogtam csak úgy magamnak.
- Tessék? - kérdezte Doug.
- Semmi. - mondtam és abban a pillanatban fölharsant az életemet megmentő csengő. Örömtelin sóhajtottam. Rohamléptekkel indultam az ajtó felé, ismét sóhajtva mikor kiértem. Még visszakiáltottam:
- Viszlát Mrs. Cortez!
Nos gyerekek, mára ennyi lenne! Kérlek kommenteljetek, hogy tetszik-e! Előre is köszönöm, hűséges írótok:
PinBlue!
2. fejezet
- Ms. West! Köszönjük, hogy megtisztelt minket a jelenlétével. - lekicsinyítőn néztem erre a pöcsre, mert ezzel az egy mondattal fölhúzott. Az osztály tudta mi várható, persze kussba volt mindenki.
- Ó, szóra sem érdemes Mr. Louis! Tudom, hogy a napja fénypontja mikor engem megláthat. Ha már a felesége kirugdalta az ágyból. - mentem a helyemre miközben végig a tanár szemébe néztem.
- Ms. West, azonnal menjen az igazgatói irodába!
- Miért? A dirit is ott hagyta a felesége? Mennem kell őt is vigasztalni? - már simán leültem volna a helyemre mikor észre vettem a "Trón bitorlót." Szemei kissé frusztráltan néztek rám és némi elismerés is csillant bennük a kíváncsiságon kívül. Végig néztem rajta, de eléggé nyámnyilának tűnt annak ellenére, hogy valamiféle vonzerő áradt belőle.
- Hé, ez meg ki? - a tanár köhintett és újra megszólalt.
- Arra a személyre céloz aki a helyén ül Samantha?
- Nem, én Csőrikére meg Piroskára gondoltam. Naná, hogy erre a muksóra.
- A Muksó helyett örülnék, ha Douglasnek vagy Dougnak hívnál. - szemei most jegesen csillogtak és veszedelmet sugároztak.
- Jó Muksókám, majd ha eszembe jut. - próbáltam volna leülni, de egy mm-el se mozdult. Haragosan fújtam.
- Muksó! Nem ülnél át a másik székre legalább, ha már ide tetted a hátsód?
- Douglas! A nevem Douglas.
- Rendben! Douglas, átülnél a másik székre? - nem szólt semmit csak megtette amit kértem. Leültem majd még odasúgtam:
- Kössz, Muksó! - halkan szitkozódott.
- Na, most hogy Ms. West jól érzi magát végre, talán kezdhetnénk az órát.
Nem szóltam semmit, bedugtam a fülest és élveztem a rock lüktetését. Szemeim lehunytam és magam elé képzeltem a koncert őrült tombolását. Talán még az ütemet is vertem az ujjaimmal. De hirtelen olyan érzésem volt, hogy valaki figyel. Kinyitottam hát a szemem és oldalra pillantottam. Muksó nézett, mit nézett? Egyenesen bámult. Zord és komoly pillantása zavart, így jobb ötlet híján kinyújtottam rá a nyelvem. Döbbenete visszatükröződött egész arcán és már épp mondani akart valamit mikor csöngettek.
- Miért várjam meg mire kinyögsz egy épkézláb mondatot? - gondoltam magamban és a válltáskámat fölkapva elpucoltam az osztályból.
- Utálom a törit. - dühöngtem gondolatban. Megnéztem az időt.
- Hurrá, még öt órán keresztül itt rohadhatok. - ezt már hangosan mondtam.
Sietős léptekkel mentem spanyolra, a kedvenc órámra. Mint mindig, most is elsőként értem a terembe. A tanárnő mosolyogva fogadott. Mrs. Cortez mindig örült nekem, én voltam a kedvenc diákja. Csak ezért jártam be a suliba. Viszonoztam a gesztust majd leültem. Nem szólt egy szót sem, csak lapozta tovább a divatlapját. Mrs. Cortez az alig 30 évével simán kenterbe verte az épp 20 éves Ms. Morth-ot. Mert míg Mrs. Cortez gyönyörű volt enyhén hangsúlyos barnaságával és természetes fekete hajával, addig Ms. Morth fehér, szinte már albínó fakóságával és hidrogén szőkére festett hajával rémséges volt. Míg ezen merengtem megtelt a terem tanulókkal, a csöngetésig kb. még 3 perc volt mikor belépett Muksó. Fájdalmasan nyögtem egyet és lehajtottam a fejem a padra. Persze Mrs. Cortez félre értelmezte.
- Samantha, rosszul érzed magad? - hangjából féltés sugárzott. Természetesen Muksó azonnal kiszúrt. - Nem, Mrs. Cortez. Jól vagyok. - bólintott, de szeme sarkából engem fürkészett. Muksó kihasználta figyelmetlenségem és mellém huppant.
- Szia! Bocs, előbb nem volt alkalmam bemutatkozni. A nevem Douglas Dread. A csa... - türelmetlenségemben félbeszakítottam.
- Oké, Muksókám! Nem kell a rizsa. Tudd meg, hogy nem érdekel, főleg nem spanyol órán. Így kérlek, haggy békén, érthető volt? - néztem rá, egyenesen a szemébe.
Tudtam, hogy durva voltam, de mégis rossz volt felfedezni pillantásában a lassan kialakuló ellenségességet. Inkább elfordultam. Az óra az átlaggal szemben mocskosul csigán telt. Kínlódásom közepette az is föltűnt, hogy Muksó megfeszített tagokkal ült mellettem. Keze hófehér volt annak ellenére is, hogy ökölbe szorította és erei kiduzzadtak. Furcsán néztem rá, de fagyos tekintetével találkozván inkább az anyagra figyeltem. Lábammal doboltam türelmetlenségemben.
- Mikor csöngetnek már? - mormogtam csak úgy magamnak.
- Tessék? - kérdezte Doug.
- Semmi. - mondtam és abban a pillanatban fölharsant az életemet megmentő csengő. Örömtelin sóhajtottam. Rohamléptekkel indultam az ajtó felé, ismét sóhajtva mikor kiértem. Még visszakiáltottam:
- Viszlát Mrs. Cortez!
Nos gyerekek, mára ennyi lenne! Kérlek kommenteljetek, hogy tetszik-e! Előre is köszönöm, hűséges írótok:
PinBlue!
Hmmm.....jól kezdődik. Szeretem a lány "nem törődömségét" néha én is ilyen vagyok. Xd Na jó lehet, nem csak néha, de én inkább az őrült meg a lázadó típusba tartozok, de az a beszólás a tanárnál, mindent vitt :). Jó lett, nekem tetszik és várom a következményeket. Főleg ez a srác...hmm....érdekes, fagyos és szexi benyomást kelt. :)
VálaszTörlésCsak így tovább!!
Koszi! Majd igyekezni fogok :)A story még nagyon kezdetleges úgyhogy majd kisül belőle valami.De örülök annak hogy itt jártál, léccy hamar hozd a fejezetet! Előre is köszi!
VálaszTörlésHola!
Uffancs... Nem mondom, kissé meglepődtem a csajon. És pöppet meglepődtem azon, hogy - hogyan beszél mindenkivel. Spanyol...ccc én is spanyolt tanulok, de nekem nem a szívem csücske... Inkább a német (L) mindegy... Muksó nagyon kedves becézés, kisebb röhögő görcs...
VálaszTörlésKöszi, de én nem tanulok spanyolt csak egy-két szó esetleg mondatot nézek meg! - de annyira imádom! Hát a csaj nekem is sok meglepődést okozott és okoz, hiába én találtam ki. Kössz, hogy benéztél már várom Arya és Wrath visszatértét, ha tudsz a dologgal kapcsotatban tenni valamit, kérlek tedd meg! Előre is köszönöm!
VálaszTörlésHola!
Elolvastam és már másodjára írom a kommentet mert ez a .... kitörőlte, amit írtam :@ olyan mérges lettem, most h sikítani tudnék :/
VálaszTörlésSzóval:
Muksókát nem csípem, Samet viszont egyre jobban, bár az ahogy a tanárokkal meg a többiekkel beszél, hú hát jujos.
Néha viszont nagyon jót nevettem a mondatain! :D
Őőő nem tudom, már hogy mit írtam :S
De azt szeretném megkérdezni, hogy ugye a Muksóka meg a családja nem lesz vámpír és ugye ez csak egy sima(nem sima, csak.. szóval érted) rock-os sztori lesz és nem egy twilight fanfic. mert hát.. akkor is olvasnám természetesen, csak már rohadtul elegem van a sok Edward Cullenből. Ezt nem ellened mondom, hanem csak úgy. És nem tudom, hogy még mindig rajongsz-e érte vagy Robertért, de nem azért mondtam az egészet! :)
Puszillak: Theme
Nem terveztem Twilightosra a storyt, de most hogy mondod... nem ez nem olyan lesz! És már nem is vagyok annyira Alkonyat-buzi! Persze még mindig szeretem! :) Köszönöm a kommentet! Örülök hogy tetszett, te történeted is nagyon jó csak mindig félbeszakítanak így nem bírtam végig olvasni! De ennyi elég is. Jó lenne beszélni valamikor!
VálaszTörlésHola!
Ne ijesztgess, elég nekem a magyar tanár! xd Hál' Istennek már nem vagy "annyira Alkonyat-buzi" (ne kövezz meg, mert te írtad :D)
VálaszTörlésésésés... igen-igen, jó lenne de úgy tűnik, hogy mi csak véletlenül futunk össze.. mostmár vhogy úgy kéne, hogy megbeszélünk valamit.
Felveszel msn-re? Mert most újat csináltam és a régibe nem tudok belépni.. :S
timi.niki@hotmail.com kösziszépen
ésaztis kösziszépen hogy amitírtál a törimről éshát majd végig olvasod, ha lesz rá időd! ;)
XoXo
Theme
Oké! Persze majd fölveszlek, de hülye volt a gép így most nincs fönn msn! Szívás! És tényleg nem vook alkonyat-buzi! Én csak a karaktereket szeretem, de tudod is a kedvencem azt hiszem... Majd beszélünk! Addig is sok sikert az íráshoz! Jót ne halljak! Hi-hi!
VálaszTörlésHola!