Sziasztok!
Bocs, hogy nem jövök túl sűrűn, de vagy nem érek rá írni vagy nincs ihlet. Ez van! De most meghoztam az első fejezetet és ha valami nem tetszik vagy épp az ellentéte, csak írd le a véleményed! Előre is köszönöm:
PinBlue!
PinBlue!
1. fejezet
Az osztályban ültem a szokásos helyemen. Mint addig mindig, körülnézés nélkül fülhallgatóval a fülemben hallgattam rockot. Természetesen Alice Coopert, AC/DC-t, Nickelbackot és a többi kedvencem. A tanár bejött, akkor valószínű, hogy becsöngettek. A fülest továbbra is a helyén hagytam. Nekem úgyse szól.
Az angol hamar eltelt, mondjuk nem mintha érdekelt volna. De mindegy, kihúztam a fülhallgatót, mert megláttam Dokit. Odamentem hozzá.
- Hé, Doki! Van valami újság? - rajta is fekete póló volt, hatalmas metál villa emblémával. Ő nem volt kimondott rocker, inkább csak azért hordta, hogy ne bántódjak meg. Kezében a szokásos laptop, lábán edzőcipő és trottyos farmer. Sokkal jobban is nézett ki, mint az emós pasik. Azt se tudom hogy mernek így kilépni az utcára. De már megint elkalandoztam.
- Semmi új. Vagyis... - hagyta lógva a mondatot.
- Ajaj, mi a gond? - kérdeztem
- Hát nem is tudom hogy mondjam. Legjobb, ha szimplán kimondom: újak jöttek.
- És ebben mi a rossz? - meglepődtem a feszültségén, ilyennek még sose láttam.
- Hogy nem találtam róluk infót.
- Semmit?
- Semmit, legalábbis ezeken a neveken, amiken bejelentkeztek.
- És mi a sejtésed?
- Velük kapcsolatban? - bólintottam, így folytatta - Nem tudom Sam, de jó lesz velük vigyázni!
- Oké. De, figyi Doki... - néztem rá könyörgőn.
- Igen? - vigyorgott, már tudta mit szeretnék.
- Hát, van valami koncert mostanában? Tudod, csak úgy lazulásképp.
- Éppenséggel megnézhetem. - meg se nézte, csak a kezembe nyomott egy papírlapot. Teli volt időpontokkal és a kedvenc együtteseimmel. Azt hittem szambázni kezdek az örömtől. De végül nem tettem.
- Kössz, Doki. Az ilyen húzásaidért még komolyzenét is hallgatnék egy napig. - odahajoltam hozzá és kezemmel megpaskoltam az arcát.
- Nincs mit - mondta, s az arcán piros foltokkal eloldalgott. Én is mentem a következő órámra, de végig a papírt néztem amit Dokitól kaptam. Már csak néhány lépés választott el az ajtótól, mikor becsöngettek.
- Fasza! - gondoltam magamban és benyitottam.
Bocs, hogy ilyen rövid lett, de a második fejezetre tartogatok számotokra valamit! Azért remélem tetszeni fog!
Hola!
Az angol hamar eltelt, mondjuk nem mintha érdekelt volna. De mindegy, kihúztam a fülhallgatót, mert megláttam Dokit. Odamentem hozzá.
- Hé, Doki! Van valami újság? - rajta is fekete póló volt, hatalmas metál villa emblémával. Ő nem volt kimondott rocker, inkább csak azért hordta, hogy ne bántódjak meg. Kezében a szokásos laptop, lábán edzőcipő és trottyos farmer. Sokkal jobban is nézett ki, mint az emós pasik. Azt se tudom hogy mernek így kilépni az utcára. De már megint elkalandoztam.
- Semmi új. Vagyis... - hagyta lógva a mondatot.
- Ajaj, mi a gond? - kérdeztem
- Hát nem is tudom hogy mondjam. Legjobb, ha szimplán kimondom: újak jöttek.
- És ebben mi a rossz? - meglepődtem a feszültségén, ilyennek még sose láttam.
- Hogy nem találtam róluk infót.
- Semmit?
- Semmit, legalábbis ezeken a neveken, amiken bejelentkeztek.
- És mi a sejtésed?
- Velük kapcsolatban? - bólintottam, így folytatta - Nem tudom Sam, de jó lesz velük vigyázni!
- Oké. De, figyi Doki... - néztem rá könyörgőn.
- Igen? - vigyorgott, már tudta mit szeretnék.
- Hát, van valami koncert mostanában? Tudod, csak úgy lazulásképp.
- Éppenséggel megnézhetem. - meg se nézte, csak a kezembe nyomott egy papírlapot. Teli volt időpontokkal és a kedvenc együtteseimmel. Azt hittem szambázni kezdek az örömtől. De végül nem tettem.
- Kössz, Doki. Az ilyen húzásaidért még komolyzenét is hallgatnék egy napig. - odahajoltam hozzá és kezemmel megpaskoltam az arcát.
- Nincs mit - mondta, s az arcán piros foltokkal eloldalgott. Én is mentem a következő órámra, de végig a papírt néztem amit Dokitól kaptam. Már csak néhány lépés választott el az ajtótól, mikor becsöngettek.
- Fasza! - gondoltam magamban és benyitottam.
Bocs, hogy ilyen rövid lett, de a második fejezetre tartogatok számotokra valamit! Azért remélem tetszeni fog!
Hola!
Szia!
VálaszTörlésNah végre elkezdhetem olvasni! Elsőre megállapítom, hogy te sem csúsztál az érzelmes kategóriába XD. Először nem vágtam, hogy ki az a Doki, de aztán rájöttem XD. Nos rejtelmes, és valóban pindurka, de nekem tetszett. Siess a következő, remélhetőleg hosszabb fejivel XD.
Oké, majd próbálkozom :)! Köszönöm a bókokat és a kommentet, de remélhtőleg tényleg hamarosan hozom a kövit! - ezt még én sem tudom biztosan! Ez van! De szerintem nem biztos, hogy tudod ki az a Doki. Na mindegy, kössz még egyszer!
VálaszTörlésHola!
Szia
VálaszTörlésTetszett, csak nekem egy kicsit más a világom. A fejezettel az egyetlen bajom az, hogy rövid lett. Én még szívesen olvastam volna tovább, mert szerintem ez (legalábbis nekem) kevés volt. Még ha nem is akarsz mindent leírni akkor is. Azt tanácsolom, hogy legyenek hosszabbak a fejezetek és egy picikét tartalmasabbak. Ezzel nem akarlak megbántani, csak leírtam a véleményem.
imádlak & örülök, hogy visszatértél! :)
Pusz: Theme
Az hogy leírod amit gondolsz, nem bántásnak, hanem bátorításnak veszem úgyhogy csak nyugottan! Csak azért lett ilyen rövid, mert a poént nem akartam egyből lelőni az első fejezetben. De nem mondok többet, majd úgy is látod magad is! Azért köszönöm, hogy benéztél!
VálaszTörlésHola!