˝Senki sem vagy...˝

Sziasztok!

Nos, ismét itt vagyok és remélem tetszeni fog! Nem zavarok tovább!

Jó olvasást!

- És mikor lesz ez a szar? - kérdeztem nem törődöm stílusban

- Öhm...várj! Azt hiszem szombaton.

- Kinél? - nem nagyon érdekelt a válasz, csak udvariasságból kérdeztem. Néha én is lehetek az, nem?!

- Karennél! - motyogta

- Karennél? A Katicabogárnál? Te jó isten! Hova süllyedtem? - tettem föl a költői kérdést, persze Doki egyből védeni próbálta.

- Nem olyan rossz a csaj! - ellenkezett - Például matekon jókat röhögünk. Tudod... vagyis illetve nem, nem hinném, hogy tudnád.

- Mit? De mindegy is, van egy cigid? - kérdeztem miközben kutattam a zsebeimet

- Nálam? Bocs, nem hinném! - vált szarkasztikussá a hangja

- Végül is mit képzeltem?! A jó kisfiú, a jóságos és önfeláldozó stréber Dokinál cigi? Hiszen az két külön világ! - viccelődtem és nem figyeltem, így nem véletlen, hogy váratlanul ért a vállba öklözés. Döbbenten néztem az oldalamra és kikerekedett szemekkel néztem egy szem haveromra. - Az annyát Doki! Te gyúrsz? - meg se vártam a válaszát - Nem is vagy olyan esélytelen, mint képzeltem, de azért belevihetnél egy kis erőt is, nem gondolod? Hiszen már majdnem éreztem valamit. - szekíroztam tovább mikor is végre ráleltem a hatalmas zsebeimben a cigarettás dobozra. Kivettem egy szálat és a pofámba dugtam, megszikráztattam az öngyújtót, mire az hatalmas lánggal égni kezdett. Bizakodó pillantást küldtem Doki felé és elvigyorodtam. Szerettem volna, ha felhoz valami témát

- Te tiszta hülye vagy! - morgott a ˝bajsza˝ alatt. Na ugye, hogy ebben a srácban nem lehet csalódni?

- Nos, mivel ezt már ezelőtt az igen kreatív ténymegállapítás előtt is tudtuk, nem mondanál valami újdonságot? - néztem rá egy hetyke mosoly kíséretében

- De jó kedve van valakinek! - nézett rám elmélkedő tekintettel. Hát igen, ő és az állandó agyfunkció működése tökéletes párt alkotnak!

- Meglehet, de attól még megkérdezem: mit akarsz te a Katicabogárnál? - ez érdekelt. Tényleg!

- Alisa is ott lesz és szóval... hát... - nem folytatta, de nem is kellett. A hatalmas vörös pamacs az arcán elegendő válasz volt számomra.

- Szóval Alisa - néztem rá tűnődve - Mióta?

- Mit mióta? - a hangja teljesen rekedt volt és értetlenül csengett

- Mióta vagy oda érte? - segítettem ki. - Szegény srác! - gondoltam magamban miközben néztem hogyan feszeng a témától

- Kb? - köszörülte meg a torkát, én pedig csak bólintottam - Puff, jó kérdés! Talán azóta, hogy átiratkozott ide! De nem tudnám pontosan megmondani - vicces volt, hogy ez az agytröszt ilyen csekély dologtól zavarba jön, de nem voltam vele olyan szemét, hogy kiröhögjem

- Másfél éve? Nem is sejtettem. - és ez azért lesújtott, mégiscsak én vagyok az egyetlen haverja, ahogy fordítva is. Megráztam a fejem. - De most hagyjuk a rívós témákat! Hallgassunk egy kis világi zenét! Mit szólsz? - vigyorogtam rá összeesküvőn

- Nincs ellenemre a dolog! - vigyorgott vissza

- Remek! - és telefonról bömböltetve a rockot, haladtunk a folyosón.

Az infó teremben ültem és mivel nem volt semmi dolgom, - ennél a hülye tanárnál úgyse lehet semmit se csinálni - fölléptem a netre. Úgy volt beállítva, hogy egyből egy közösségi portált hozzon be. Természetesen teli volt egy csomó marhasággal, de ez most mellékes. Szóval volt ott egy csomó választási lehetőség, ezek közül kiválasztottam egyet találomra. Meglepetésemre egy misztikus oldal jött le. Úgy gondoltam, ha már ott vagyok, nem körül nézek? Néztem egyik oldalt a másik után amikor is valami megragadta a figyelmemet. Egy érdekes teszt volt az.

˝Ki vagyok én valójából?˝

Rákattintottam és ott egy kérdésekkel teli - újabb - oldalt adott ki. Hosszasan vesződtem a válaszadással, de végül kész lettem vele. Mondjuk érdekesnek gondoltam, hiszen én nem szoktam teszteket kitölteni, de most ez volt a helyet. Az eredmény viszont nem is igen tudom mit váltott ki belőlem. Dühöt? Nem valószínű. Megdöbbenést? Dettó. Talán csak az ürességgel tudnám jellemezni a válasz okozta reakciómat. Mert a válasz így hangzott:

Senki sem vagy, szinte nem is létezel!

Mint említettem, nem döbbentett meg. És még csak azt sem tagadhatom, hogy igaz volna. Mert én ezt már régóta tudtam, és most nem a lelkemről volt szó. Hanem rólam!

Tehát, kérésetekre próbáltam egy kicsit többet rizsázni, mint általában és tessék, itt van! Remélem tetszett! Üdvözöl benneteket az író/szerkesztő: PinBlue!